Egy másik generáció

Én a nyolcvanas évek elején születettem és a kamaszkorom belenyúlt a 90-es évekbe. Visszagondolva azok voltak a legszebb évek bár lehet nem a szüleimnek nem voltam balhés tini de azért próbálkoztam. Talán nem voltam rosszabb mint minden átlag tini. Apukám szigorú volt de nem mindig tudott nemet mondani . a szigorúsága határtalan szeretettel társult. Talán ezért nem lettem drogos alkesz. Mivel mindketten bagóztak az se nagyon vonzott persze mint minden tini én is kipróbáltam de hosszú távon felismertem negativ következményeit.

Emlékszem még a sok bravo ujságra amit kikönyörögtem és raktam félre kis zsebpénzemet hogy hétről hétre megvehessem Aztán ott volt kamaszkori kedvenc együttesem ami iránt rajongásom nem múlt el és mivel ők is velem öregszenek zenéjük alakult érett. Igy maradt velem. Szeretem őket a mai napig hallgatni. ÉS persze a tinidisco. Négytől nyolcig. Vagy sulidisco vagy a közeli dizsi szervezett kis tiniknek programot. Meg persze a bálok. 16 évesen már volt párom .Ő volt az első szerelmem nagyon csinos volt, talán a falu legcsinosabb pasija. Egészen hét évig együtt voltunk de ő intézetben nevelkedett problémás családba született és sajnos volt némi handikepje. Nem tudom jól irom e. De bizonyos feladatokhoz nem volt érett. Ez utólag jó döntésnek bizonyult bár azt nagyon bánom nem voltam erősebb és nem tanultam jobban bioszból. Akkor már ápöló lehetnék. Már akkor is nagy álmom volt. Szóval ezt az egyet bánom tinikoromból de talán most komolyabban veszem a tanulást. De szerettem a 90-es éveket. Boldog gyerekkorom volt amiért nagyon hálás vagyok. Szüleim mindent megtettek az átlagon felül hogy mindent biztosítsanak. De sajnos lehet az én időm most jött el és talán jobban is tudok figyelni.