Alapelvek

1. ne árts !!!

Ne beszélj tiszteletlenül figyelj ha forgatod ha fájdalma van próbáld amennyire lehet finoman. Szépen beszélj hozzá néha ijedősek .

2. ne ítélkezz: nem tudhatod min ment át milyen ember volt mielőtt ide került most beteg és csak ezt szabad figyelembe venni
3. te gondodra van bizva úgy bánj vele mintha szeretnéd a te hozzátartozóddal is igy banjanak ha nem inkább válassz más pályát.
4. ha valamit nem tudsz kérdezz félrenyelhet ha olyannal eteted rosszul kötözöd a decubitust ezzel mind ártassz.
5. ha mosdatod amit nem mosol vagy törölgetsz takard el egyrész az intimitás miatt másrészt fázékonyak

DILEMMÁK

Amikor egy hozzátartozó úgy dönt hogy otthonba adja szülőjét iszonyatos dilemmába kerül.

Nem tudja tovább gondozni hisz neki is van munkája sőt lehet családja el kell látni őket és szüleit is gondozni ami alapvetően bizonyos állapotban teljes embert kíván. Szakszerüen ők biztos nem tudják ellátni. Nem is várható el hisz ez külön szakma. Orvosok nővérek szakápolók gyógytornászok  kötözős nővérek egy teljes team szükséges .Nyilván ezt laikus ember nem tudja megoldani.

És persze van saját családja sokan ketten is reggeltől estig dolgoznak nem tudnak non stop vigyázni a beteg szülőre. Szülő ha olyan betegsége van elfelejt dolgokat változik az egyensúlyérzéke eleshet bárhol és sok veszélyes dolog lehetséges amit az ember nem tud kiküszöbölni egy magángondozó is rettentően drága de sokan erre kényszerülnek . Egy 0-24 órás gondozó ápoló  már lassan megfizethetetlen vannak otthonok de vajon melyik a jobb sok szülőnél sajnos az anyagi rész is szerepet játszik hisz  szendvicsgenerációban élünk és a nyugdijjak se túl nagyok. Adott esetben a hozzátartozónak kell állnia ezeket a költségeket plusz a saját családjának költségeit. Mindkét  oldalról gondoskodniuk kell. Ezért nehéz ezért okoz iszonyast lelkiismeret furdalást.

És persze mit gondol a szülő hogy eldobta más gondjaira bizta már nincs rá szüksége bedugják otthonba nem akarnak vele foglalkozni  mit szólnak mások. Ezek mind súlyos dilemmák.

Ezt a gondozónak ápolónak  bele kell gondolnia mielőtt ítélkezik. Amellett egy otthonban vagy egy szakápoló meg tudja azokat a szükséges dolgokat tenni amit a beteg adott állapotában szükségesnek vél illetve intézményi keretek közt  rendelkezésre állnak orvosok orvosi eszközök olyan team ami a teljes testi és lelki gondozást  magába foglalja.

Ezért a hozzátartozókkal szemben ne legyünk előítéletesek!!!!!!!!!!!

Halál. mors hogyan tovább????

Mikor ott vagyok ágyuknál látom lassan mennek ki az életből felmerül a kérdés hogyan tovább. Persze mindenki másképp vélekedik vallástól szokásoktól függően. Én hiszek a menyországban vallásos vagyok és kérdés mi értelme lenne az életnek ha egyszer csak vége szakad. Hiszem van következő élet és előző élet állandó körforgás. A lélek valahová elmegy. Szeretteink egy párhuzamos sikon vannak amiben van köztes lét. Hiszem hogy van kapcsolat hisz számtalan személyes tapasztalat van ehhez kapcsolva. A gyerekeknek 3 éves korik látják őket. Tudom mindkét gyerekem látta. Meséltek is róluk . Mikor kisfiammal anyukámnál voltunk ahol én felnőttem kisfiam az üres falnak integetett és nevetett kérdeztem kinek integetsz? mondja papa .

Másik alkalommal pedig saját házamban voltunk amikor a karosszékhez ahol nem ült senki nem volt ott semmi kép se elkezdett nevetni és integetni mikor megkérdeztem ugyanez volt a válasz.

Mikor elkezdtem ezt a pályát első feladatom a halott elrendezése volt ,Megkérdezték félek e . mondom nem tudom hová jöttem és mivel találkozhatok. A halál nem félelmetes persze van szép gyors és van hosszú fájdalmas halál agonizálássl ami hosszú szenvedést takar. Láttam éreztem hogy mennek el láttam az utolsó levegővételüket. Tékés volt nem félelmetes. A test elengedte a lelket ami tovább illant egy párhuzamos világba amibe még nem látunk át de tudjuk érezzük hogy van …..ezért nem félünk sokan ,nincs mitől. Persze az öregedésnél ez természetes folyamat nyilván más egy fiatalnál a hirtelen halállal balesettel szembesülni. De nyilván van ok okozati összefüggés amit mi is csak akkor értünk meg ha meghalunk. Mitől félünk?

Félünk itthagyni a szeretett közeget

félnük hogy nem láthatjuk családunkat

félünk mi lesz velük itt lent

és félünk elmúlni hogy nem marad utánunk semmi.

a félelmet el kell engedni és nem tabuként kezelni. 

Egy másik generáció

Én a nyolcvanas évek elején születettem és a kamaszkorom belenyúlt a 90-es évekbe. Visszagondolva azok voltak a legszebb évek bár lehet nem a szüleimnek nem voltam balhés tini de azért próbálkoztam. Talán nem voltam rosszabb mint minden átlag tini. Apukám szigorú volt de nem mindig tudott nemet mondani . a szigorúsága határtalan szeretettel társult. Talán ezért nem lettem drogos alkesz. Mivel mindketten bagóztak az se nagyon vonzott persze mint minden tini én is kipróbáltam de hosszú távon felismertem negativ következményeit.

Emlékszem még a sok bravo ujságra amit kikönyörögtem és raktam félre kis zsebpénzemet hogy hétről hétre megvehessem Aztán ott volt kamaszkori kedvenc együttesem ami iránt rajongásom nem múlt el és mivel ők is velem öregszenek zenéjük alakult érett. Igy maradt velem. Szeretem őket a mai napig hallgatni. ÉS persze a tinidisco. Négytől nyolcig. Vagy sulidisco vagy a közeli dizsi szervezett kis tiniknek programot. Meg persze a bálok. 16 évesen már volt párom .Ő volt az első szerelmem nagyon csinos volt, talán a falu legcsinosabb pasija. Egészen hét évig együtt voltunk de ő intézetben nevelkedett problémás családba született és sajnos volt némi handikepje. Nem tudom jól irom e. De bizonyos feladatokhoz nem volt érett. Ez utólag jó döntésnek bizonyult bár azt nagyon bánom nem voltam erősebb és nem tanultam jobban bioszból. Akkor már ápöló lehetnék. Már akkor is nagy álmom volt. Szóval ezt az egyet bánom tinikoromból de talán most komolyabban veszem a tanulást. De szerettem a 90-es éveket. Boldog gyerekkorom volt amiért nagyon hálás vagyok. Szüleim mindent megtettek az átlagon felül hogy mindent biztosítsanak. De sajnos lehet az én időm most jött el és talán jobban is tudok figyelni.